Amit a Védákról tudni kell – India legszentebb szövegei
A Védák India legszentebb szövegei, és a hinduizmus legrégebbi szentírásai. Úgy gondolják, hogy isteni kinyilatkoztatást kapnak, és tartalmazzák az isteni tudást. A Védák négy könyvből állnak: a Rigveda, a Yajurveda, a Samaveda és az Atharvaveda. Szanszkrit nyelven íródnak, és két részre oszlanak: a Samhita és a Brahmanák.
Rigveda
A Rigveda a négy Véda közül a legrégebbi és legfontosabb. 1028 himnuszból áll, és 10 könyvre oszlik. Úgy gondolják, hogy ez az összes többi védikus szöveg forrása. A Rigveda az isteneket dicsérő himnuszokat, védelmet kérő imákat, valamint a rituálék és szertartások leírását tartalmazza.
Yajurveda
A Yajurveda prózai mantrákból áll, és két részre oszlik: a Fekete Yajurveda és a Fehér Yajurveda. A Fekete Yajurveda-t rituálékban és szertartásokban használják, míg a Fehér Yajurvedát tanulásra és meditációra.
Samaveda
A Samaveda himnuszokból áll, és két részre oszlik: a Samhitára és a Brahmanákra. A Samhita az isteneket dicsérő himnuszokat tartalmaz, míg a brahmanák a rituálékhoz és szertartásokhoz tartalmaznak utasításokat.
Atharvaveda
Az Atharvaveda a legfiatalabb a négy Véda közül, és himnuszokból és varázslatokból áll. Két részre oszlik: a Samhitára és a Brahmanákra. A Samhita az isteneket dicsérő himnuszokat tartalmaz, míg a brahmanák a rituálékhoz és szertartásokhoz tartalmaznak utasításokat.
A Védák a hinduizmus alapja, és Indiában a legszentebb szövegek. Tartalmazzák az isteni tudást, és úgy gondolják, hogy isteni kinyilatkoztatásuk van. Négy könyvből állnak, és két részre oszlanak: a Samhitára és a Brahmanákra. A Védák a hinduizmus lényeges részét képezik, és emberek milliói tanulmányozzák őket szerte a világon.
A Védák az indoárja civilizáció legkorábbi irodalmi feljegyzései és India legszentebb könyvei. Ezek az eredeti szentírások hindu tanítások , amely az élet minden területére kiterjedő spirituális tudást tartalmaz. A védikus irodalom filozófiai alapelvei kiállták az idő próbáját, és a Védák a hinduizmus minden vonatkozása tekintetében a legmagasabb vallási tekintélyt jelentik, és általában véve az emberiség számára a bölcsesség tiszteletreméltó forrását jelentik.
A szóVedabölcsességet, tudást vagy látást jelent, és az istenek nyelvének megnyilvánulását szolgálja az emberi beszédben. A Védák törvényei szabályozták a társadalmi, jogi, hazai és vallási szokásokat hinduk egészen napjainkig. A hinduk születéskor, házasságkötéskor, halálozáskor stb. kötelező kötelességeit a védikus rituálék vezérlik.
A Védák eredete
Nehéz megmondani, hogy a Védák legkorábbi részei mikor jelentek meg, de egyértelműnek tűnik, hogy a legkorábbi írott bölcsességdokumentumok közé tartoznak, amelyeket az ember alkotott. Mivel az ókori hinduk ritkán vezettek történelmi feljegyzést vallási, irodalmi és politikai megvalósulásukról, nehéz pontosan meghatározni a Védák időszakát. A történészek sok tippet adnak nekünk, de garantáltan egyik sem lesz pontos. Úgy gondolják azonban, hogy a legkorábbi Vegas nagyjából ie 1700-ra, a késői bronzkorra nyúlhat vissza.
Ki írta a Védákat?
A hagyomány szerint nem az emberek alkották meg a Védák tiszteletreméltó kompozícióit, hanem Isten tanította a védikus himnuszokat a bölcseknek, akik aztán nemzedékeken át szájról szájra adták át azokat. Egy másik hagyomány azt sugallja, hogy a himnuszok „feltárultak” a bölcsek számára, akiket a himnuszok látnokaiként vagy „mantradrasztáiként” ismertek. A Védák formális dokumentálását főként Vyasa Krishna Dwaipayana készítette az idő tájt Úr Krsna (Kr.e. 1500 körül)
A Védák osztályozása
A Védák négy kötetbe sorolhatók: a Rig-Veda, a Sama Veda, a Yajur Veda és az Atharva Veda, a Rig Véda pedig a fő szöveg. A négy Véda együttesen „Chathurveda” néven ismert, amelyek közül az első három Véda – a Rig Veda, a Sama Veda és a Yajur Veda – forma, nyelv és tartalom tekintetében egyetért egymással.
A Védák felépítése
Minden Véda négy részből áll – aSamhitas(himnuszok), aBrahmanák(rituálék), aAranyakas(teológiák) és aUpanisadok(filozófiák). A mantrák vagy himnuszok gyűjteményét Samhitának hívják.
A brahmanák rituális szövegek, amelyek előírásokat és vallási kötelességeket tartalmaznak. Minden Védához több brahman kapcsolódik.
Az Aranyakák (erdei szövegek) az erdőben élő, misztikával és szimbolizmussal foglalkozó aszkéták meditációs tárgyaiként kívánnak szolgálni.
Az Upanisadok alkotják a Véda befejező részeit, és ezért „Vedantának” vagy a Véda végének nevezik. Az Upanisadok a védikus tanítások lényegét tartalmazzák.
Minden Szentírás Anyja
Bár a Védákat ma még az áhítatosak is ritkán olvassák vagy értik, kétségtelenül ezek alkotják az egyetemes vallás vagy a „Sanatana Dharma” alapját, amelyet minden hindu követ. Az Upanisadokat azonban a vallási hagyományok és spiritualitás komoly hallgatói olvassák minden kultúrában, és az emberiség bölcsességi hagyományainak alapszövegeinek tekintik.
A Védák vezérelték vallási irányainkat korszakok óta, és továbbra is ezt fogják tenni a következő nemzedékeken keresztül. És örökre a legátfogóbb és legegyetemesebb ősi hindu szentírások maradnak.
'Az Egy Igazságot a bölcsek sok néven nevezik.'~ Rig Veda
A Rig Veda: A Mantra könyve
A Rig Veda ihletett dalok vagy himnuszok gyűjteménye, és a Rig Védikus civilizáció fő információforrása. Ez a legrégebbi könyv bármely indoeurópai nyelven, és az összes közül a legkorábbi formát tartalmazza Szanszkrit mantrák , i.e. 1500- i.e. 1000-ig nyúlik vissza. Egyes tudósok a Rig Védát már ie 12000-től 4000-ig datálják.
A Rig-Vedikus „samhita” vagy mantragyűjtemény 1017 himnuszból vagy „suktából” áll, amelyek körülbelül 10 600 versszakot takarnak, nyolc „asztakára” osztva, amelyek mindegyike nyolc „adhayayát” vagy fejezetet tartalmaz, amelyek különböző csoportokra vannak osztva. A himnuszok számos szerző vagy látnok munkája, akiket „rishiknek” hívnak. Hét elsődleges látnokot azonosítottak: Atri, Kanwa, Vashistha, Vishwamitra, Jamadagni, Gotama és Bharadwaja. A rigvéda részletesen bemutatja a Rig-Vedikus civilizáció társadalmi, vallási, politikai és gazdasági hátterét. Bár a Rig Veda egyes himnuszait monoteizmus jellemzi, a naturalista politeizmus és monizmus felismerhető a Rig Véda himnuszainak vallásában.
A Sama Veda, Yajur Veda és Atharva Veda a Rig Véda kora után készültek, és a védikus időszakhoz kötődnek.
A Sama Veda: Az Énekek könyve
A Ugyanazok a Védák tisztán liturgikus dallamgyűjtemény („saman”). A Sama Véda himnuszai, amelyeket hangjegyként használnak, szinte teljesen a Rig Védából származnak, és nincsenek sajátos tanulságaik. Ezért a szövege a Rig Veda kicsinyített változata. Ahogy David Frawley védikus tudós fogalmaz, ha a Rig Veda a szó, a Sama Veda a dal vagy a jelentés; ha a Rig Veda a tudás, a Sama Veda a megvalósítása; ha Rig Veda a feleség, a Sama Veda a férje.
A Yajur Veda: A rituálé könyve
A Yajur Veda egyben liturgikus gyűjtemény is, és a szertartásos vallás követelményeinek megfelelően készült. A Yajur Véda gyakorlati útmutatóként szolgált azoknak a papoknak, akik áldozati cselekményeket hajtanak végre, miközben egyszerre mormogják a prózai imákat és az áldozati formulákat („yajus”). Hasonló az ókori Egyiptom „Halottak könyvéhez”.
Nem kevesebb, mint hat teljes recessziója van a Yajur Veda-nak – Madiandina, Kanva, Taittiriya, Kathaka, Maitrayani és Kapishthala.
Az Atharva Véda: A varázslat könyve
Az utolsó Véda, ez teljesen különbözik a másik három Védától, és a történelem és a szociológia szempontjából a következő fontosságú a Rig Véda után. Más szellem hatja át ezt a Védát. Himnuszai változatosabb jellegűek, mint a Rig Véda, és nyelvezetében is egyszerűbbek. Valójában sok tudós egyáltalán nem tekinti a Védák részének. A Atharva Véda az akkoriban elterjedt varázslatokból és bűbájokból áll, és tisztább képet mutat a védikus társadalomról.
Manoj Sadasivan is hozzájárult ehhez a cikkhez.