Hogyan tekintenek Sátánra a judaizmusban

Sátán a judaizmus egyik alakja, akit a gonosz erőjének tekintenek. Ő Isten ellensége, és minden rossz és szenvedés forrásának tekintik a világon. A héber Bibliában a Sátánt „ellenfélnek” vagy „vádlónak” nevezik, és a kísértés és a pusztítás alakja. A „Sötétség Hercegeként” is ismerték, és Isten angyalának tartják, aki fellázadt ellene.

Sátán a zsidó hitben

A zsidó hiedelmek szerint a Sátán hatalmas és veszélyes erőnek tekinthető, aki folyamatosan próbálja elvezetni az embereket Istentől és a bűnbe. Úgy gondolják, hogy ő a forrása a világ minden gonoszságának és szenvedésének. Kísértőnek is tekintik, aki megpróbálja elvezetni az embereket Isten útjáról.

Sátán a zsidó irodalomban

Sátán a zsidó irodalom kiemelkedő alakja, megjelenik a Bibliában, a Talmudban és más zsidó szövegekben. A Biblia a Sátánt hatalmas és veszélyes erőként ábrázolja, aki folyamatosan megpróbálja elvezetni az embereket Istentől és a bűnbe. Kísértőnek is tekintik, aki megpróbálja elvezetni az embereket Isten útjáról.

Következtetés

A judaizmusban a Sátánt hatalmas és veszélyes erőnek tekintik, aki folyamatosan megpróbálja elvezetni az embereket Istentől és a bűnbe. A világon minden rossz és szenvedés forrásának tekintik, és a zsidó irodalom kiemelkedő alakja. Sátán a kísértés és a pusztítás figurája, és úgy tartják, hogy Isten angyala, aki fellázadt ellene.

A Sátán egy karakter, amely megjelenik a hitrendszerekben sok vallás , beleértve kereszténység és iszlám . A judaizmusban a „sátán” nem egy érző lény, hanem a gonosz hajlam metaforája – ayetzer hara– ami minden emberben benne van, és rosszra csábít.

A Sátán a Yetzer Hara metaforája

A héber 'sátán' szó (שָּׂטָן) 'ellenfél'-t jelent, és egy héber igéből származik, jelentése: 'ellenkezni' vagy 'akadályozni'.

A zsidó gondolkodásban az egyik dolog, ami ellen a zsidók mindennap küzdenek, a „gonosz hajlam”, más névenyetzer hara(A gonosz teremtése, 1Mózes 6:5-ből). Ayetzer haranem erő vagy lény, hanem az emberiség veleszületett képességére utal, hogy rosszat tegyen a világban. Ennek az impulzusnak a leírására azonban nem túl gyakori a sátán kifejezés használata. Másrészt a „jó hajlamot” ayetzer ha'tov(a jó teremtése).

Néhány ortodox és konzervatív imakönyvben megtalálhatók a „sátánra” való hivatkozások, de ezek az emberiség természetének egy aspektusának szimbolikus leírásai.

Sátán, mint érző lény

Sátán csak kétszer jelenik meg igazi lényként az egészben Héber Biblia , Jób könyvében és Zakariás könyvében (3:1–2). Mindkét esetben a megjelenő kifejezés a következőha' sátán, val velHalévén a „the” határozott névelő. Ez azt hivatott megmutatni, hogy a terminológia egy lényre vonatkozik. Ez a lény azonban nagymértékben különbözik a keresztény vagy iszlám gondolkodásban Sátán vagy Ördög néven ismert karakterétől.

Jób könyvében a Sátánt olyan ellenfélként ábrázolják, aki kigúnyolja a Jób (אִיּוֹב, héberül Iyov) nevű igaz ember jámborságát. Azt mondja Istennek, hogy Jób csak azért ilyen vallásos, mert Isten áldásokkal teli életet adott neki.

„De tedd a kezedet mindenre, amije van, és színedre átkoz téged” (Jób 1:11).

Isten elfogadja Sátán fogadását, és megengedi, hogy Sátán mindenféle szerencsétlenséget zúdítson Jóbra: fiai és lányai meghalnak, vagyonát elveszíti, fájdalmas kelések gyötrik. Mégis, bár az emberek azt mondják Jóbnak, hogy átkozza Istent, ő visszautasítja. Jób a könyvben végig követeli, hogy Isten mondja el neki, miért történnek vele mindezek a szörnyűségek, de Isten csak a 38. és 39. fejezetben válaszol.

– Hol voltál, amikor megalapítottam a világot? Isten ezt kéri Jóbtól: „Mondd, ha ennyit tudsz” (Jób 38:3-4).

Jób alázatos, és elismeri, hogy olyan dolgokról beszélt, amelyeket nem ért.

Jób könyve azzal a nehéz kérdéssel küzd, hogy miért engedi meg Isten a rosszat a világban. Ez az egyetlen könyv a héber Bibliában, amely a „sátánt” érző lényként említi. A sátánról, mint egy metafizikai birodalmat uraló lényről alkotott elképzelés soha nem fogott meg a judaizmusban.

Egyéb utalások a Sátánra Tanakhban

Nyolc másik utalás található a sátánra a héber kánon , köztük kettő, amely a terminológiát igeként használja, a többi pedig egy „ellenfélre” vagy „akadályra” utal.

Ige alak:

• 4Móz 22:22 = az Úr angyalát küldik a Sátánhoz, Bálámhoz, ami azt jelenti, hogy meghiúsítja őt az útján
• 4Móz 22:32 = ismét igeként használják, jelentése: „meghiúsítani” Bálámot

Főnévi forma:

• 1Sámuel 29:4 = arra utal, hogy Dávid „ellenfél” lett a filiszteusok ellen a háborúban
• 2Sámuel 19:23 = arra utal, hogy Séruja fiai „akadályokká” váltak Dávid számára
• 1Királyok 5:18 = Salamon azt írja Hirámnak, hogy nincsenek „ellenfelek”
• 1Királyok 11:14 = 'És az Úr „ellenfelet” támasztott Salamon, Hadad, az edomita ellen; az edomi királyi nemzetségből származott.
• 1Királyok 11:23 = 'És Isten feltámasztott (Dávid) egy 'ellenfelet', Rezont, Eliada fiát, aki elmenekült Hadadezertől, Cóba királyától, az ő urától.
• 1Királyok 11:25 = 'Rezon pedig 'ellenfele' volt Izraelnek Salamon egész idejében a Hadad által okozott gonoszsággal, és gyűlölte Izraelt és uralkodott Arámon.'
• Zsoltárok 109:6 = 'Állíts rá egy gonosz embert, és álljon az 'ellenfél' jobbjára.'
• 1Krón 21:1 = 'Most a sátán feltámadt Izraelre, és rábírta Dávidot, hogy számolja meg Izraelt.')

Összefoglalva, a judaizmus olyan szigorúan monoteista, hogy a rabbik ellenálltak annak a kísértésnek, hogy Istenen kívül bárki mást tekintéllyel jellemezzenek. Inkább Isten a jó és a rossz teremtője, és az emberiségen múlik, hogy melyik utat választja.